Felszólalás a H/12815-ö számú; A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február - 2013. február) szóló beszámoló elfogadásáról. (2013. 11. 19.)

A felszólalás szövege:

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nem akarok abba az érzelmi vitába belekeveredni, ami itt már zajlott, de el kell mondjam, nem nagyon felemelő kongó teremben beszélni, habár talán így jobban halljuk egymás hangját, de jobb lenne, hogyha többen lennénk.

Annyit még mondtam volna előző elnök úrnak, most már csak így a jegyzőkönyv kedvéért, és nem akarom azt most felhánytorgatni, hogy elment, mert letelt az ideje, vissza szeretnék neki pozitívan jelezni annyit, hogy igen, ez is az a téma, amit érzelmi töltéssel nem szabad tárgyalni. Hogy mennyire lehetünk azonban racionálisak, amikor, és máskor is, előkerül a tehetetlenség az emberben, és ezt az érzelmi töltés csak fokozza, vagy a zsigeri gyűlölet, akkor igencsak határt kell szabni saját magunknak, hogy úgy tudjunk kommunikálni egymással, akár többen vagyunk vagy kevesebben, hogy annak legyen építő jellegű következménye akár egy ilyen parlamenti vita során.

Elmondtam volna itt délelőtt a vezérszónokoknak, ha most itt lennének, akár mondjuk, Osztolykán Ágnes, aki azt mondta, volt egy ilyen mondata, hogy sár van a cigánytelepen, hát én voltam nemegyszer sáros cigánytelepen, nem olyan régen. Körülbelül három hete Komárom-Esztergom megyében látogattuk meg Tatabányán a Mésztelepet, ez is egy cigánytelep. Ott éppen akkor nem volt sár, jó idő volt. Aztán voltam Jász-Nagykun-Szolnok megyében az elmúlt 30-35 év alatt cigánytelepeken, Jászberényben a Neszűrben, a Munkás úton, Szolnokon a Motor úton, a Kőrösi úton, sorolhatnám, amikor éppen azért mentem oda, hogy hitelesen tudjak, nemcsak itt az Országgyűlésben, ugyanis akkor még fogalmam sem volt, hogy egyszer majd itt is elmondhatok néhány gondolatot ezzel kapcsolatban, hanem egyáltalán, mondjuk, a munkám során vagy a szakmám során hitelesen tudjak beszélni. Nagy jelentősége van annak, hogy az embernek milyen tapasztalatai vannak, akár munka- vagy szakmai tapasztalatai, és milyen emberi érzésekkel tudja azokat megközelíteni.

Akkor most rátérnék a jelentésre, próbálom tárgyilagosan néhány részét elemezni, illetve néhány olyan gondolatot megosztani önökkel, ami bennem keletkezett. Szóvá kell azt is tennem, mivel az 57. oldalon egy rövid mondat van: a 2011. január 20-án megtartott alakuló ülésen Farkas Flóriánt választották meg az országos önkormányzat elnökévé. Nagyon szerettem volna Farkas Flóriánnal is megosztani ezeket a gondolatokat, és nagyon szerettem volna erről üzeneteket váltani. Úgyhogy így szinte már csak a szakértői páholyban lévő érdeklődőkkel meg néhány kollégával vagy képviselőtársammal tudok üzenni, hogy nekem is az a gondom, hogy miért nincs itt Farkas Flórián, tekintettel arra, hogy én is Jász-Nagykun-Szolnok megyéből jöttem meg ő is. Úgyhogy itt a jelentésben is vannak odavaló hivatkozások, konkrétan Szolnokkal vagy Jász-Nagykun-Szolnok megyével kapcsolatban, esetleg megvitathattuk volna, máskor ugyanis, nagyon úgy tűnik, hogy nincsen erre lehetőségünk.

A magyarországi cigányság valódi helyzetében az utóbbi 30-40 évben, kezdve 1971-től, aztán 1993 a következő sarkalatos év, aztán 2003, illetve 2004, Kemény István, Janky Béla, Lengyel Erzsébet voltak azok a cigánykutatók, többek között Ladányi János, és sorolhatnám, akik még ehhez hozzátettek nagyon sok olyan hiteles és autentikus könyvet, tanulmányt, tanulmányköteteket, aminek viszont nyomát sem találom akár abban az uniós elvárásoknak valamennyire megfelelni kényszerülő romastratégiában, amit már tárgyaltunk, itt szó volt róla, de semmiféle olyan gondolatnak nem találom nyomát itt a parlamentben vagy elővezetésben, mint például ez a Balog Zoltán miniszter úr által jegyzett beszámoló. Amit mellesleg nem tudom, hogy kik vagy ki írt, lehet, hogy itt vannak éppen köreinkben, de nincs rá alkalmuk reflektálni vagy reagálni. A fő kérdés azonban, igen, itt már jó néhányszor elhangzott, felvetődött, és én ezt a következőképpen fogalmaznám meg. Egy darabig integrációról beszéltünk, most már inkább felzárkózásról van szó. A kettő között, igen, van lényeges különbség, de a kérdést a következőképpen tudom feltenni: akarnak-e a cigány közösségek, a cigány emberek, a cigány családok felzárkózni vagy más néven: integrálódni? A lényegi különbséget most nem akarom nagyon kifejteni, meg nem erről akarok beszélni, hanem a következőről.

Ha egy ember, egy idős néni vagy egy gyerek vagy bármilyen ember áll az úttest egyik oldalán, és bármelyikünk meglátja, lehet, hogy rögtön az a reflex, hogy szeretnénk átkísérni a másik oldalra, sőt lehet, hogy át is kísérjük, de valószínű, hogy hibát követünk el, mert nem kérdeztük meg tőle, hogy át akar-e menni a másik oldalra. Lehet, hogy csak nem tudja, hogy hol van. Most ebből a példából kiindulva szeretném azt nyomatékosítani, hogy a cigányságot vagy egyes tagjait, akiket mi valamire rá szeretnénk kényszeríteni, mert én a több évtizedes tapasztalatomból merem azt mondani, hogy ez sok esetben kényszernek tűnik számukra, megkérdezte-e valaki már úgy tényleg, autentikusan, hogy akar-e integrálódni, akar-e felzárkózni. És ha erre esetleg választ adott, mert konkrétan ez a kérdés fel lett neki téve, akkor meg lehet-e azt tőle kérdezni, hogy igen, és akkor ő ezért mit szándékozik tenni? Mert kap ilyen, olyan, amolyan segítséget, és ezt bármiben tudjuk neki nyújtani, egyszerűen érzelmi segítséget, pszichológiai segítséget, pénzbeli segítséget, nagyon sokat megkaptak már a cigány emberek az elmúlt évtizedekben. Volt, aki tudott vele élni, volt, aki nem tudott vele élni, és azért tartunk itt most többek között, mert valahogy nem tettünk különbséget.

(18.40)

Ugyanis, amikor a Jobbik ilyen értelemben is próbál a segítségadásban különbséget tenni, akkor is nagyon gyorsan ránk sütik azt, hogy rasszisták vagyunk, holott erről közel sincsen szó.

Szerettem volna Lendvai Ildikótól megkérdezni, ő is mint vezérszónok mondta, említette a bűnügyi statisztikákat, ez nagyon megütötte itt néhányunk fülét. Nem tudom, hogyan lesz alkalmam tőle is megkérdezni, hogy ő mire alapozta azt, amit akkor mondott. Majd a jegyzőkönyvben utánanézek, hogy konkrétan, pontosan hogyan hangzott el, mert nagyon érdekes volt ez a kijelentés, hogy a bűnügyi statisztikákban föl lehet lelni azt, hogy mennyi cigány hogyan követi el a bűncselekményt. Én nem találkoztam ilyen bűnügyi statisztikákkal. Pontosan az ő felvezetésében, vezérszónokijában volt nagyon érdekes ennek a kinyilvánítása.

Azonkívül említettem itt azokat a szakmailag igen megalapozott cigánykutatásokat és azokat a neveket, most említenék más neveket, mondanék például olyan nevet, hogy Forgács István, Pokol Béla, Bogár László, Bayer Zsolt. Ezek úgymond kormány közeli vagy Fidesz közeli szakértők vagy újságírók, akik különféle gondolatmenetet vezettek elő az elmúlt években ezzel a témával kapcsolatban. Tulajdonképpen ők is megírták a maguk jelentését akár könyv, újságcikk vagy bármi formájában. Érdekes módon ezekre is azért persze voltak mindig a civil szférából, a társadalom felől vagy a politikától különféle reakciók. Nagyon ajánlom a jelenlévők meg mindenki figyelmébe, hogy ezeknek azért jelentőséget kell tulajdonítani, ugyanis, ha az ő véleményük is volt, vagy úgy tűnt, hogy csak az ő véleményük, azért Magyarországon nagyon sokan tudnak ezzel azonosulni, higgyék el nekem.

És hogy szerintem hol van a dolgok rákfenéje, hova kéne visszamenni, mit kéne figyelembe venni? Mi ostorozzuk a liberalizmust, nem tudunk azonosulni vele. Most sem. 2012 novemberében a Policy Solutions - ez egy liberális hátterű kutató-elemző intézet, aminek a tanulmányait én előszeretettel olvasom, attól függetlenül, hogy nem tudok vele azonosulni, de vannak érdekes megállapításaik. Például: "A romák helyzete Magyarországon és a kitörés útja a szegénységből, a Policy Solutions elemzései és ajánlásai a Táncsics Alapítvány számára". Ebből idézek néhány mondatot.

"A konkrét támogatások és programok kapcsán kiemelten fontos a romáknak szánt támogatások csomagolása. Ha a pénzbeli juttatásokat nem segélyként vagy szociális juttatásként folyósítja a kormány, hanem oktatási támogatásként, gyermektámogatásként, szegénységcsökkentésként, azok célcsoportja lényegében változatlan marad, mégsem lesz jelentős a társadalmi ellenállás. Mindez elsősorban kommunikációs és nem tartalmi kérdés, azonban a program hatékonyságát jelentősen növelheti." - írja ennek a jelentésnek az 1.6. pontjában, "A cigányság a politikai-társadalmi konfliktusok középpontjában" című fejezetben. Mindezeket megelőzi egy másik mondat: "Különböző felmérések továbbra is azt igazolják, hogy a magyar lakosság jelentős mértékben osztja a cigánysággal szembeni előítéleteket."

Tisztelt Képviselőtársak! Elnök Úr! Itt egy akkora ellentmondás van, amit a jelenlévők is biztos ugyanúgy érzékelnek, mint én. Ezzel kapcsolatban szeretném még egyszer felhívni arra a figyelmet, hogy ha ezeket az ellentmondásokat és ezeket az anomáliákat nem tudjuk feloldani, akkor ne várjuk el a cigányságtól, se azt, hogy felzárkózzanak, se azt, hogy integrálódjanak. Teljesen más alapokról kell ezt az egész helyzetet megközelíteni.

Azonkívül üzenem: azokat a cigány vezetőket, akik felelősséggel próbálnak tenni a cigányságért - és sajnos nagyon kevés ilyennel lehet találkozni -, kéne inkább előtérbe helyezni, nem azokat, akik már elvesztették a becsületüket. És itt éppen Osztolykán Ágnes képviselőtársam szájából hangzott el egy érdekes kifejezés, amit most nem idézek. Éppen azért nem, mert tőle ez nagyon furcsa volt, mindenesetre teljesen egyetértettem vele, hogy a hitelesség - azzal fejezem be, amivel elkezdtem -, a hitelesség, hogy hogyan minősítjük egymást, az persze abból ered, hogy ki mit tett le az asztalra, és nem a pénzre gondolok.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)