Somogyváry Gyula

Álarc alatt

Fordulhat úgy, hogy nyíltan könny se hullhat
lehet, hogy kell az ajkon a mosoly,
jöhet órája a képmutatásnak
s a tagadásra kerülhet a sor, -
de mélyen bent a szívek rejtekén,
hová csupán az Isten, ha belát,
a katakombák örök-mécseként
hordozni kell a nagy hitet tovább.

Lehet, hogy hosszú, kínos emberöltőn,
végig latrok közt visz e szörnyű út,
hogy sok-sok évig álarc kell e népnek,
mely sima, víg és cudarul hazug. -
De jaj nekünk és minden ivadéknak,
hetediziglen, százszor jaj nekünk:
ha egyikünk is elveszti hitét,
amíg a próbák útjain megyünk..

Az is lehet, hogy tán új Ábrahámként,
önnön vérünkre kell fennünk a kést
a allelujával nyomjuk el a jajszót,
a kínt, a könnyet s kétségbeesést -
mégis vinni kell egyre a hitet,
rejtetten, dugva, tűzön, poklon át,
  de vinni kell, a drága négy folyó
és háromhegynek ősi, szent tanát!

Fordulhat úgy, hogy, már a könny se hullhat,
lehet, hogy kell az ajkon a mosoly;
jöhet órája a képmutatásnak
s a tagadásra kerülhet a sor, -
de mélyen, bent a szívek rejtekén,
hová csupán az Isten, ha belát,
a katakombák örök-mécseként,
őrizni kell a nagy hitet tovább...!

 



Hitetlenekhez szólok  

Ne féljetek. A tűz még nem aludt el.
Csak hamut szórtak az izzó parázsra.
Ne féljetek! Olcsó, krajcáros hittel
ne gondoljatok temetésre, gyászra.  


Ne féljetek, ti elcsüggedt Tamások
és ne nézzetek könnyesen a ködbe!
Hát elhagytak már mind az álmodások
s azt hiszitek, hogy így lesz mindörökre?  


Ne féljetek, ti rémült istenadták,
a történet még nincs készen mivélünk!
A torkunk évszázadok fojtogatták
s mi mégis, most is: élünk, mindig élünk!  


Ne féljetek! – Nem temetőbe vittek.
Csak börtön ez, mit nékünk sírul szántak.
S van még súlya a bilincses ökölnek
és van szárnya a hörgő Miatyánknak!


Ne féljetek, ti gyötrött, árva lelkek,
nem halt még meg a magyar: csak kifáradt.
Nem állt a szív meg, csak egy percre dermedt,
de már dobog, s a vére újra árad.


Ne gondoljatok temetésre, gyászra
S ne sírjatok, hitetlen gyáva hittel!
Csak hamu szállott az izzó parázsra…

Ne féljeztek a tűz még nem aludt el!

 

Jajj!  

("A magyar nemzetgyűlés ratifikálta a trianoni szerződést...")  

 

Most már aztán csehek lesztek kutyák
és még nagyobb úr lesz a kancsuka.
A gőgös, keshedt, vén turulmadár
nem száll már többet e rögre soha.
A föld húsa, mit ekétek kifordít,
Arany-Prágának ont majd gabonát
s csehek lesztek vagy megfeszültök,
kutyák!  

 Hallod-e székely? Európa ítélt.
Hívhatod már a poklot és eget!
Holnap a pópa oláh Miatyánkra
bottal tanítja hetyke kölykedet.
Hajlongó szolga lesz az unokád már
s oláh fejfával borít majd a hant
s kitépjük a szíved, ha magyar,
bitang!